[ad_1]
Adott egy több részből álló, több írásmód mozaikjából, több műfaj jegyeit viselő darabokból álló regény, amelyből Lisa Erdmann (Anna G.) operaénekesn élettraj Vers de la proza, levél, Napló és esszé, dokumnetumszerű passzusok, Tudományos szöveg, esettanulmány, első személyben Irt vallomás, nézőpont és idősíkváltások, Neha -összemosások, szöveginterpretációk – igazi káosz, meg mögötte Remek megkomponáltság, ES egyben Allando figyelemre, nyomozásra késztető kápráztatóan sokszínű játék. Ráadásul Mindez úgy, hogy egyik Központi szereplőnk nem más, menthe Sigmund Freud, ergo un regény elsősorban un mélylélektan felől közelíti meg az EGYÉNI (ES tömeg) sorsot, un huszadik századi történelmet, egy megpróbálva élet, egy tüneteggyüttes értelmezési kísérlete REVEN választ adni súlyos, mindmáig feldolgozatlan kérdésekre.
A regény első része néhány levél révén betekintést nyújt Freud, Jung és Ferenczi Sándor levelezésébe, életébe, tudományos tevékenységébe, számos életrajzi utalással, nyilvánvaló hitelesísí. Freud itt számol be egy érdekes esetről és szándékáról, hogy a páciens személyes írásait és az ezekkel foglalkozó esettanulmányt nyomtatásban is megjelentesse. A regény a továbbiakban Lisa Erdmann, a hisztérikus, testi tüneteket is produkáló, félzsidó énekesnő gasteini kúrája után keletkezett írásaival – egy látomás versbe, majd prózáttába ntal Mindkettő(három) igazi stílusbravúr.
A vers olyan mint egy pszichedelikus álom (nem mintha tapasztaltam volna valaha ilyent :)). Lisa naplójával pedig Thomas valami fantasztikusan megfogó atmoszférájú, szabad(nak tűnő) asszociációkban, bizarr képekben, történésekben, erotikus részekben tobzodó szürreális prózátre. Az ember szinte alig kap levegőt olvasás közben.
A Lisa látomásának középpontjában álló fehér hotel egyféle bizarr paradicsomnak tűnik, amely mindenek ellenére nem ismeri a bánatot és szomorúságot, legalábbis könnyedén átlép rajta, hisz megelégelte az erőszak és terrorizmus témáját. Feltétel nélküli, önzetlen (vagy epp önző) világ, amelyben semmi nem gátolja meg a felhőtlen létezés örömét, a testi élvezetek végletekig való fokozását, az élétöröm-véstal
Freud Irasa az Anna G.-vé átkeresztelt Lisa vallomásáról szabályos esettanulmány, Amely módszeresen, un pszichoanalízis minden arzenálját bevetve, rendkívül olvasmányosan, de Tudományos stílusban értelmezi un nő látomását, keresi un mozgatórugókat, próbálja EGY feltárni élet sebeit, un sérüléseket de lelki, Még AKKOR est, ha un « pornográf és érthetetlen », irracionális képek áradata, bevallása szerint, feldogozhatatlannak tűnik. Álom és valóság, irracionális és racionális összemosott világában kell rendet teremteni, a gyerekkora vonatkozó (és nem a gyerekkorból származó) emlékeket analizálni.
Hol vannak a határok ? Meddig lehet elmenni az értelmezésben? Mennyire lehet megközelíteni a tünetek gyökereit, az ember lelkét, valóját? Meddig lehet, kell visszamenni ? Csak a múlt okozhat tüneteket? Vagy benne van már a jövő est, amelyet pont úgy bele kell kalkulálni a képletbe ? Hiszen az emberben egyszerre lakozik múlt jelen és jövő, még ha nincs est eszközünk, módszerünk arra, hogy utóbbit feelérképezzük.
Thomas, bár nem utasítja el teljesen Freud módszerét, egyértelműen rávilágít annak korlátaira is. Freud értelmezése – un maga (egy részben megbízhatatlan Narrateur ALTAL indukált) hibáival tévedéseivel és -, menthe Minden értelmezés, lehetséges EGY olvasat (nem véletlenül Lesz un egy tanulmány Írott szöveg elemzése) lehet profi, lehet aprólékos és sok mozzanatra kiterjedő, szolgáltathat magyarázattal és ezáltal gyógyulással ideig-óráig, de a « minden » számára est éppúgy megközelíthetetlen és felderíthetetlen, mint mindenki más számára. Főként, ha maga a mesélő-elbeszélő állandóan visszavonja és újraírja saját történeteit.
A További de regény, sokkal realisztikusabb, ES sok szempontból sokkoló részei kiegészítik, újra és újra felülírják un kezdeti értelmezéseket, új megvilágításba helyezik un motívumokat, szimbólumokat, összekötnek tavoli vagy annak Tuno mozzanatokat, egy miközben kegyetlen és megrázó világot Tarnak elénk. Megismerjük Lisa múltjának traumáit, miközben az életút nemcsak visszafele, hanem időben előrehaladva est kiterjést kap, sőt egyéni sorsból tömegsorssá válik. Az egyéni életút és tragédia mesokszorozódik, negyedmillió fehér hotel fekszik, akár a kőzetrétegek Babij Jar gödreiben. Ismét felderítendő múlttá válik, mintegy körkörös ismétlés és őrületig való fokozódás révén.
A fehér hotel holokausztregény (est). Regény arról, hogyan teljesíti be a közös sors az egyénit, a kielemzett, a gyógyulásra, értelemre vágyó személyes sorsot, hogyan járul hozzá annak megértéséhez, elfogad.
Regény arról, hogy tüneteink gyökerének felismerésében és a gyógyulásban, a egyáltalán van esély rá) nem csak a múltbeli gyökerekhez való visszanyúlás ami. Mert ami lesz, az már itt van, bennünk, fizikai és lelki tüneteinkben, látomásainkban. Képesek vagyunk-e ezt felismerni?
A fehér hotel a lét és sors regénye, a gyönyör és fájdalom szélsőségei közt megtett úté. Szerelem és halál, Erósz és Thanatosz egymásra rímelő tobzódása, kezdet és vég egymást kiegészítő, álmot és valóságot összemosó egysége. Fatum és ananké. Meg misztikus előérzetek. Minden csupa titok és rejtély, megtévesztés és tükröződés, meg irracionális ismétlődés.
Persze nem lehet elmenni a regény önreflexivitása mellett sem, a történetírásnak és –olvasásnak, a
megértés csapdáinak tematizálódása mellett, ami mesterien simul be Lisa történetébe. Erre viszont most nem térnék ki részletesebben, meghagyom a következő értékelőknek. Remélem lesznek, sokan.
[ad_2]
Source link